20.11.2019: Dvorec Sternthal, Kidričevo
21.11.2019: Dvorec Sternthal, Kidričevo & Zavod Nazaj na konja – Konjeniški park Starošince
22.11.2019: RIS Dvorec Rakičan, Murska Sobota

Udeležba je brezplačna (vključno s kosilom).

Program se nahaja tukaj.

Obvezna je predhodna prijava preko e-obrazca: PRIJAVNICA – KONFERENCA HORSE BASED TOURISM.

Veselimo se vaše udeležbe!

Projektni partnerji in pobudniki HBT mreže

The event, which will be held at several locations, will offer a chance to get acquainted with the Slovenian–Hungarian Interreg project: Horse Based Tourism.

During the three days visitors will get to know the idea behind the Horse Based Tourism project, and experience the wonders of equestrianism. The program will also include dance shows , hawk and working dog presentations, there will be a kids’ corner with lots of games and of course a chance for carriage ride.

We look forward to seeing everyone at GEORGIKON HORSE & CARRIAGE DAYS, where visitors can listen to interesting lectures, including THE KINCSEM HORSE PROGRAM (presentation by Gyula Dallos), THE SIGNIFICANCE OF DOMESTIC TRADITION IN THE HORSE-TRAINING (presentation by András Győrffy-Villám) and THE APPLICATION OF ALTERNATIVE HORSE MEDICINE IN EVERY DAY (presentation by Dr. Katalin Tornyos).

Throughout the event visitors can test their knowledge on horses with our quiz and those who answered all the questions correctly are in for a chance to win great prizes!

KESZTHELYI GEORGIKON LOVAS NAPOK – 2019. augusztus 16-18.

Több helyszínen várjuk az érdeklődőket rendezvényünkre, ahol betekinthetnek a Szlovénia és Magyarország közös együttműködésével futó Horse Based Tourism projekt tartalmába.

A három nap alatt megismerkedhetnek a lovas turizmus, a lovas sportok szépségével bemutatóinkon és előadásainkon keresztül; ezek mellett tánc-show, solymász- és munkakutya-bemutató, játszóház, lovas grafikák kiállítása várja a résztvevőket, és lovaskocsikázásra is van lehetőség.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt a KESZTHELYI GEORGIKON LOVAS NAPOK-on, ahol érdekes előadásokat hallgathatnak meg az oda látogatók, többek között Dallos Gyula tolmácsolásában a KINCSEM LOVASPROGRAM-ról, A HAZAI HAGYOMÁNYŐRZÉS JELENTŐSÉGE A LOVASTURZIMUSBAN címmel Győrffy-Villám András prezentációját, és dr. Tornyos Katalin előadását az ALTERNATÍV LÓGYÓGYÁSZAT ALKALMAZÁSÁRÓL A MINDENNAPOKBAN címmel.

A részvétel ingyenes! A rendezvény ideje alatt lovas kvíz kitöltésére is lehetőség van, mely hibátlan kiöltői között értékes nyereményeket sorsolunk ki!

A kocsi előtt lovagolt a fullajtár. Császári-királyi rendelet alapján a postakocsi elől minden kocsi kitérni tartozott, aki ezt nem tette meg, azon a fullajtár ostorával végig vághatott. Csak a temetési, az udvari hintónak és a halotti szentséget vivő pap kocsijának nem kellett kitérnie a postakocsi elől. A fullajtárnak kürtje, kardja, vagdalt ólomra töltött kéttölcséres flintája és két pár pisztolya volt. A postához csak kiszolgált katonákat vettek fel, tisztjeik csak nyugalomba vonult lovastisztek lehettek.

A fullajtár és a kocsis naponta két postatávolságot teljesített. A kocsi súlya 5-6 tonna volt, ebből egy lóra 1-2 tonna húzósúly jutott.  Ezt a terhelést legfeljebb egy órán át bírta a ló, a postai pihenőállomások távolságát tehát ez a reális lóerő szabta meg.

A lovakat a gyeplősön ülő ostoros legény hajtotta, a bakon ülő kocsis a szárakkal csak tartotta és irányította őket.

A haladás sebességét a fullajtár diktálta. A kocsi fékjét a másodkocsis kezelte, és ő fújta a kürtöt, ha a fullajtár – aki 180-200 méterre haladt a kocsi előtt – és a kocsi közé legelésző állat vagy bekanyarodó kocsi került.

A postaházban a váltásra váró fogat előkészítve, befogva várt, a fullajtár kürtjelére a legények az öt lovat rudastul, pillanatok alatt lekapcsolták, a friss lovakat átfogták és a kocsi robogott tovább.

Az utasok csak minden harmadik váltásnál szállhattak ki.

A postaházak, a pihenőállomások a legtöbb helyen a régi római utak mentén a római postaházak helyén éledtek újjá, egy-egy „lófutamodásnyira”egymástól. Ez a 16-18 km-es távolság lett az alapja a postamérföld távolságoknak.

A postakocsit felváltó vasút kocsijai is olyanok voltak eleinte, mint a postakocsi kupéja. Ezt később Kossuth Lajos fiának, Kossuth Ferencnek találmánya, a hosszanti folyosós vasúti kocsi váltotta fel.

(szöveg: Varga Zoltán, Helikon Kastélymúzeum)

A kocsi ülőrekeszes része a kupé volt, ez a tengelyre rögzített rugókhoz erősített bivalybőr szíjjakon hintázott, majd a későbbiekben laprugókon feküdt fel.

A kupéban négy-négy ülés volt egymással szemben, ezek kényelmes, párnázott bőrülések voltak. Fölöttük könnyű háló lógott, amelyekbe a kézipoggyászt lehetett elhelyezni. A két ajtó mellett gyertyával világító lámpás volt. Télen a postamesterek prémes takarókat, lábzsákokat és forró vízzel töltött lapos ólomdobozokat adtak az utasoknak. Ez a nyolc ülés volt az első osztály, dámák, öregurak, papok törzshelye. A második osztály a kocsi tetején, a kocsis bakja mögött levő, bőrernyőkkel fedett négy ülés volt. Innen lehetett a lovakat látni, inni, szivarozni, az ifjúság kedvelt helyeként szerepelt az utasok körében. A kocsi tetejének végén a harmadik osztály négy ülése volt. Mesterlegények, inasok törzshelye.

Az ülés alatt volt az úti csomag, a baggage, magyarul bagázsia. Ládát nem volt szabad a kocsira tenni, csak utazó zsákot, lakattal ellátott bőrzsákot, ez a Sack und Pack, a cakkompakk, a mai bőrönd őse. A kocsi alatt tartalék rudat és tartalék kereket helyeztek el, így esetleges törés esetén azonnal cserélhetőek voltak ezek az elemek.

A harmadik osztály padja alatt utazott háttal a menetiránynak a kocsimester, a kalauz. Ő intézte a vámvizsgálatot, ellenőrizte az útleveleket, hátrafelé vigyázott, hogy a kocsiról el ne vesszen senki és semmi.

A kocsi tehát 16 utast vihetett, a kísérő személyzet öttagú volt. Két kocsis, a kalauz, a lovas fullajtár (elöl lovagló lovas) és egy lovaslegény az elülső lovak egyikén.

A postakocsi elé négy vagy öt lovat fogtak.

(szöveg: Varga Zoltán, Helikon Kastélymúzeum)

Magyarországon Mátyás király halála után az általa kifejlesztett kocsiposta intézménye rövid idő alatt elsorvadt. A török megszállás pedig elhagyott, leromlott állapotban hagyta az országot és többek között annak út hálózatát is. A 16. században létesült Magyarországon az első rendszeres postajárat: I Ferdinánd, még 1526-ban megbízta a Taxis-családot, hogy a Bécs és Pozsony között postai közlekedést szervezzen. Ez azonban csak rövid ideig tartott, mivel 1558-ban Paar Péter kapott erre hűbérjogot, és a postát Esztergomig, majd a Vág és a Nyitra mentén Lőcséig, Kassáig és Eperjesig terjesztette ki.

Az 1720-as években III. Károly király határozta el 12 postaút létrehozását, de az elpusztított országban a pihenőállomások kiépítése nem volt könnyű feladat. Az 1740-es években már majdnem mind a 12 vonal élt, rendszeresen mentek a postajáratok, de a rossz útviszonyok miatt csak igen lassan haladtak.

A pihenőállomások átlag 16-18 km-re voltak egymástól, ezt 2 óra alatt tette meg a postajárat, de rossz idő, sáros út esetén 4 óra is szükséges volt ekkora út megtételéhez.

1752-től kialakultak az állandó postavonalak, már menetrendszerűen jártak a postakocsik, megjelent a delizsánsz (deligeance – gyorskocsi), amelynek sebessége elérte a 6-8 km-t óránként.

A 19. század húszas éveiben a fekete-sárga postakocsik már minden jelentős útvonalon közlekednek. Ebben az időben az útviszonyok is javulnak.

1824-ben először a Bécs-Pozsony útvonalon a delizsánszot felváltja a könnyű magyar gyorskocsi, s ezzel néhány száz év után ismét elérik a Mátyás király korában tartott sebességet. 1825-ben a Bécs és Pozsony közötti távolságot már 28 óra alatt teszi meg a gyorskocsi.

Körülbelül 1860-ig rótták az utakat a magyar postakocsik. A vasút intézménye ölte meg a postakocsijáratokat.

(szöveg: Varga Zoltán, Helikon Kastélymúzeum)

The principal era of the English postal service was between 1784-1838. At this time the fastest means of travelling was provided by the English stagecoach, whose mean speed was 16-19 km/hour, even reaching 25km on the fastest tracks. As it often happens with many attempts at innovation this one also invited enmity. Many feared that this „terrific speed” was harmful to one’s health, and one German traveller went so far as to complain that because of the speed of the stagecoach he could not properly admire the view.

Franz és Johann von Taxist, a nemzetközi postaforgalom megteremtőit Miksa német császár (1493-1519) nevezte ki főpostamesterévé. Németországban tehát ebben az időben már működött posta. Németország után a franciák vezették be a postaszolgálatot, amely ezután rohamos fejlődésnek indult Európában.

Angliában nehezen bontakozik ki, eleinte postáslegények viszik a postát és lassan, döcögve haladó személyszállító kocsik, stage coachok a személyeket. Csak a két szolgáltatásnak 1784-ben történt összekapcsolása hoz rohamos fejlődést. A kocsik sebessége egyre nő, már eléri a 11 mérföldet óránként, az angol posta, a mail coach rövid idő alatt a világ legjobb, leggyorsabb legpontosabb postaszolgálatává növi ki magát.

1797-ben már 42 mail coach vonal működik Angliában, de mint minden újnak, ennek is sok ellensége van. Sokan aggódnak, hogy ez a „rettenetes sebesség” ártalmas az egészségre, s egy német utazó azon panaszkodik, hogy az óriási sebesség miatt a tájból nem látott semmit.

Az angol posta 1784-től 1838-ig volt teljesítménye csúcsán. Ebben az időben a világ leggyorsabb szállítóeszköze az angol postakocsi volt, amelynek átlagsebessége 16 km-től 19 km-ig terjedt óránként. A leggyorsabb szakaszokon elérte az óránként 25 km-es sebességet. Ilyen teljesítményhez természetesen kiváló utak és nagyszerű lovak is kellettek. Angliában volt ekkor a világ legkiterjedtebb, legsűrűbb és kiváló minőségű országúti hálózata. A pihenőállomások, amelyek átlagosan 16 km-re feküdtek egymástól, igen jól szervezetten működtek. Egy ilyen szakaszt a fogat 55 perc alatt tett meg, és az állomásokon 3-4 perc alatt fogták át a friss lovakat. A szakaszok természetesen a terep adottságaihoz is igazodtak. Egyes esetekben a friss fogat befogását 45 másodperc alatt kellett elvégezni.

(szöveg: Varga Zoltán, Helikon Kastélymúzeum)

A Pannon Egyetem Georgikon Karának másik lovas kocsis túráján zalai betyárok nyomába eredhetnek az érdeklődők. A Fenyves allén indulva a Szendrey Júlia-emlékház, a Georgikon lovarda és Fenékpuszta meglátogatásával a Kis-Balatonhoz vezet a túra.

Utunk a Festetics-kastély pompás parkjában kezdődik. A gyönyörű Fenyves allén át jutunk el a híres költő, Petőfi Sándor kedvesének, Szendrey Júliának a szülőházához. Utunkat folytatva a hévízi töltésen át a Kis-Balaton Kutatóházhoz érünk, ahol megismerjük a táj történetét, majd rövid, mesébe illő sétával juthatunk el a Fekete István regényeiből ismert Matula-kunyhóhoz és az íróról elnevezett emlékházhoz. A berekből rövid kocsizás után Fenékpusztára utazunk, ahol a régi vámház betyáremlékeket rejt. Ám a kocsiról leszállva jó lesz vigyázni, lehet, hogy még néhány kósza betyár itt bujkál a fák között! Ha szerencsénk van, nem ijesztenek ránk, lehet, hogy még valami finomat főznek is az öreg tölgyek árnyékában. A római Valcum romjai mellett a Fenyves allén rövid kocsizás után a Georgikon Lovasiskolában egy kis ismerkedésre nyílik lehetőség, mielőtt visszaindulnánk a kastélyba.

SLO:

Naša pot se začenja v prekrasnem parku dvorca Festetics in nas čez znamenito alejo Fenyves popelje do rojstne hiše ljubice madžarskega pesnika, Sándorja Petőfija, Júlie Szendrey.  Nadaljevali bomo po nasipu do raziskovalnega centra Kis Balaton, kjer bomo spoznali zgodovino območja, nato pa se odpravili na krajši sprehod po slikoviti pokrajini, vse do hiške Matula, ki jo poznamo iz romana Istvána Feketeja oz. do pisateljeve spominske hiše. Pot bomo nadaljevali do Fenékpuszte, kjer stara mitninska postaja skriva spomin na bečare. Vendar bodite pozorni, kaj če se med drevjem skriva še kakšen bečar! Če pa bomo imeli srečo, nas ne bodo prestrašili, temveč nam bodo v senci stoletnih hrastov celo nekaj finega skuhali. Pred vrnitvijo v dvorec se bomo popeljali mimo ruševin rimskega Valcuma in na kratko postali v konjeniškem centru Georgikon, kjer si bomo ogledali konje ter jih lahko tudi zajahali.  

A Pannon Egyetem Georgikon Karának túrái a Gyöngyösi csárda és a betyársírok érintésével a Béke sztúpához és Zalaszántó több érdekes látnivalójához kalauzolják az érdeklődőket.

A túra kiindulópontja a Dunántúl legrégibb betyárcsárdája. A Gyöngyösi csárda szomszédságában betyársírok őrzik a régmúlt emlékét. Miután tiszteletünket tettük a múltbéli hősök fejfáinál, egy a keszthelyi dombok ölelésében meghúzódó apró, de annál több érdekességet rejtő település, Zalaszántó felé vesszük az irányt. A falu melletti dombon találjuk Európa legnagyobb buddhista emlékhelyét, a Béke sztúpát. Az impozáns szentély megtekintése után egy kis jógával frissíthetjük fel végtagjainkat. A Turul vendéglőben elfogyasztott finom ebéd után hazánk legkisebb kápolnájához és a falut korábban ellátó különleges vízimalomhoz látogatunk. Mielőtt elbúcsúznánk a településtől, utunk a Mézeskalács Házba vezet, ahol számos finomsággal lephetjük meg magunkat. A hazaút során megismerhetjük a szirteken álló várak legendáját és a Hévízi-tó mondáját is.

SLO:
Izhodišče ture je najstarejša podonavska krčma razbojnikov. V bližini krčme Gyöngyös je škofija kjer grobovi razbojnikov varujejo spomin na staro preteklost. Po počastitvi spomina na razbojniške junake  se odpravimo v majhno, a zanimivo mesto Zalaszántó, ki leži v Keszthelyjevih gričih. Na hribu najdemo največji budistični spomenik v Evropi, Stup mira. Po impozantnem zatočišču se lahko  osvežimo z malo joge. Po okusnem kosilu v restavraciji Turul obiščemo najmanjšo kapelo na Madžarskem in poseben vodni mlin. Za konec smo prihranili najslajše: ustavimo se  v hiški iz lectovih src , kjer se lahko razvajamo s številnimi slastnimi dobrotami. Pot domov bo postregla z legendami o gradovih na pečinah in o jezeru Hévíz.